Békétlen szív karácsonya

Eino Leino verse, Illyés Gyula fordítása

Ó, jővel szent karácsony-éj,
Ó, jöjj el a szívekbe,
ó, jöjj el minden szívbe, mely
kutatja: honnan, merre!
Lebegjen béke lelkemen,
hogy itt a jászol-gyermek,
ifjúkorom nyugalma, te,
sugára napkeletnek,
sugára napkeletnek.

Eléd versenyt bókolni jő
hiú tudásom, eszmém,
aranyt, bíbort áldoz neked,
tömjént, mirhát ez estén.
Lelkem a szürke ismeret
útját kereste, járta,
egem borús, csillagtalan,
szívem sötétbe zárva …
szívem sötétbe zárva.

Öreg valék már gyermekül,
és ifjú sose voltam,
űztem a nyár ábrándjait,
s hiába ábrándoztam…
Nem hívnak már hazug dalok –
legyek hát újra gyermek…
Kopott húrom eléd viszem,
adj újrazengő lelket!
adj újrazengő lelket!

Karácsonyi áhitat

Angol dallam

Eljön majd az áldott este
s ha elfog az áhítat,
légy közel vagy messze – messze,
szítsd fel gyertyalángidat.
Lásd, az ünnep benned éled,
végleg el nem hamvadott.
Hallga-halld, csengetnek érted
minden szép karácsonyok …

Nem maradhat senki árván –
hol van emlék, van remény.
Fagyott könnyek gyertyaszálán
láng-szívet lobbant a fény.
Benne vannak, kik szeretnek,
mind ki élt és élni fog.
Körülvesznek, zengedeznek
minden szép karácsonyok...

A fenti vers (ének) karácsonyfa alakjában van gépelve, ez egy karácsonyi üdvözlet.

Gyertyalángos áhítat

Egy néger spirituálé egyszerűsített dallamára

Ragyogj, ragyogj, sok gyertyaláng,
Ragyogj az éjen át!
Ragyogd felénk, sugározd ránk
A bölcsek csillagát.

Ki jobb valónkhoz visz haza,
Követni érdemes …
Ó, Betlehem szép csillaga,
Vezess, mindig vezess.

Szent karácsony

Román karácsonyi "colinda" egyszerűsített dallamára (O, ce veste minunată!)

Szent karácsony, illesd meg bús szívünket,
Mondd , ó, mondd, hogy ami szép
el nem tűnhet …
Csengve száll a dal, angyal szárnyakkal,
Minden kínt megszüntet.

Mondd, ó mondd, hogy igaz volt gyermekálmunk,
Mikor mind-mind fád körül fényben álltunk.
Csengve száll a dal, angyal szárnyakkal,
Még ma rátalálunk.

Indítsd újra megfagyott életünket,
Mondd ó, mondd, hogy aki jó üdvözülhet …
Csengve száll a dal, angyalszárnyakkal
viszi a szívünket.

Olyan hamar csonkig ég, ha ég a gyertyaszál

Olyan hamar csonkig ég, ha ég a gyertyaszál.
Alig jön el a szép ünnep, máris tovaszáll.
Ó, de tiszta angyalszárnyak, a gyermekek visszavárnak,
akkor is, ha öregednek már.

Csak most voltunk mi is ilyen boldog gyermekek,
és lám, most már mi készítünk boldog ünnepet.
Holnap pedig ők készítnek, ha majd jön, mert jön az ünnep,
hogy a gyertyák mindig égjenek.

Bérci szél meséje

Hol a Maros békén folydogál,
régi várnak omladéka áll,
s mesél-mesél a bérci szél:
- Járt e helyen sok jeles vitéz,
ha szólt a kürt, ki kard a kézben
bátor tettre kész …
Ámde volt egy megtört testű rab,
fehér … öreg, ki vért nem ontott,
mégis o volt legvitézebb …
- Ő a hitnek szelíd bajnoka,
elfeledni nem lehet soha …
mesél-mesél a bérci szél …

Utód, ki jársz a századok porán,
míg szíved vele fennen száll :
ragyogd fényét a tiszta hitnek,
hol az élted békén folydogál …

1979. augusztus 13., Déva vára

Balról jobbra: Bertalan Béla, ifj. Nagy Ferenc, Báró József, Báró Józsefné Derzsi Gabriella, Nagy Ferencné Báró Piroska, Nagy Ferenc, Báró Hajnalka, id. Báró József, Szabó Árpád

Fény

Dávid Ferenc négyszáz éve
élt és halt a tisztább hitért,
Déva várába zárt fénye
nem lobbant el, idáig ért.

Idáig hozzánk, hogy hívjon
keresni az igazságot,
hogy az ember csak azt higgye,
amit józan ésszel látott.

Hív, hogy megtaláljuk helyünk
ebben a csodás világban,
s a ránk eső részt vállaljuk
a tennivalókból bátran.

Hogy megérdemeljük mindig
küzdő elődeink fényét,
s egyre többen örvendezzünk,
hogy eloszlik a sötétség.