régi várnak omladéka áll,
s mesél-mesél a bérci szél:
- Járt e helyen sok jeles vitéz,
ha szólt a kürt, ki kard a kézben
bátor tettre kész …
Ámde volt egy megtört testű rab,
fehér … öreg, ki vért nem ontott,
mégis o volt legvitézebb …
- Ő a hitnek szelíd bajnoka,
elfeledni nem lehet soha …
mesél-mesél a bérci szél …
Utód, ki jársz a századok porán,
míg szíved vele fennen száll :
ragyogd fényét a tiszta hitnek,
hol az élted békén folydogál …
1979. augusztus 13., Déva vára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése