1997. július 27., vasárnap

Petőfire emlékezve

A bánatát népek búján úgy mélyítette el,
hogy benne jajdult a világ: Valamit tenni kell!
S már nem volt könnyű lágy szellő - viharrá nőve dúlt
és megrázott teret-időt: s a béklyó meglazult.
Mit siető-elsiető élete ránkhagyott,
vívjuk tovább - "ahogy lehet" - nem zsongva altatót,
de ébresztőt, időszerűt, béklyó nélküli mást,
s ahogy búdban magadat ő, magad úgy benne lásd...
Benne, ki érted feljajdult, és soha meg nem állt:
haladj vele, mert érted is legyőzte a halált.

1997. július 27.

Nincsenek megjegyzések: