Magvető

Aratni könnyű, vetni nehezebb.
A "magvető" sok magot elvetett,
de kevés esett a jó, termő földre,
kevés adott kalászt és szemeket.

Némely adott harminc, hatvan annyit
és százannyit is adott némelyik.
S az aratásnál nem is vette észre
az arató, hogy sok mag hiányzik.

Hogy vetéskor sok mag esett rossz helyre,
mert nem volt elég gondosan vetve.
A köveken s a tövisek között
sok mag nem teremhetett semmit se.

Az arató a kalásztengert látja.
az elveszett magokért nincsen vádja.
s ha hibázott is, ő a magvetőt
munkájáért csak áldja.

Aratni könnyű, vetni nehezebb.
Míg megtalálja a termő földet,
sok jó magot elveszt a kéz,
Mely jót akarva magot vet...

Most vetni kell.. annak az ideje.
S ha egész életem így telne le
és szerepem nem más, csak magvetés.
Én vállalom és nem vágyom többre.

Fájdalomtól felszántott lelki-rög
várja mindenhol most a magvetőt.
S vigaszként fogadja ígéretét
- A jó magot, mely adhat jobb jövőt.

Mint magvető áthaladok a földön.
Vezet egy mélységes isteni ösztön.
- nekem is nehéz a magvetés
s ha hibázom, az nem magamból jön...

Elszórom lelkem magvait..
s habár sok rossz helyre esik,
a jó föld megtermi a magáét
és ad harminc, hatvan és százannyit ...

S learatják a késő nemzedékek,
amit életem egykor elvetett.
S a vidám arató - boldogságában
átérzi az én boldog lelkemet.

A sok kudarcból nem látszik majd semmi.
Senki sem fog majd arcomba nevetni.
Akkor már nem leszek, milyen néha voltam,
csak amilyen mindig lenni akartam.

Kolozsvár, 1936. március