Lk 2,25-35

Agg Simeon várt valamit,
s szinte már, hogy hiába hitt.
Mégis végül csak megérte –
felelet jött a miértre
– miért jövünk a világra? –,
s a hogyanra - hogyan válna
Istenhez méltóbbá életünk?

S mi tudhatjuk, neki mért tűnt
olyan csodák-csodájának,
amint ott előtte állnak
József, Mária s a Gyermek…
valami nagy szeretetnek
élethozó áramában
olvadt fel, s értővé váltan
fohászkodott – Uram, most hát
bocsáthasd el a te szolgád!
Láthattam az üdvösséget.
Tudom, mire van az élet,
s hogyan lesz jobban országod
e világ ... légy érte áldott!...
S halálával agg Simeon
legendája körébe von.
Hiszen NYOLCVANNÉGY is van már,
előtte a végső határ.
S mennyi mindenben volt része!
De ami legtöbbet érne:
hiányzott mi nyugalmat hint
az isteni törvény szerint.
Miért? S hogyan? Hányszor szállott,
hogy megfejtse a világot.

Ám, hogy karácsonyunk ismét
meghozza az élet ízét:
Meglátva az üdvösséget
NYOLCVANNÉGY is áment kérhet -
helyét oly évnek adva át,
mellyel Földünk - mint szent család -
leszámolva a halállal
simeoni látást vállal-
s a szeretet üdvössége
áradhat, hogy legyen béke.