2007. december 24., hétfő

Karácsonyi versek

Régen és most

Hány karácsony szorzó fénye
lopakodott át az űrön,
hogy Betlehem zord egén is
egy-egy csillag még feltűnjön...

Vidd, KÖZLÖNY a köszöntőmet,
lapjaid nyílt angyalszárnyak,
dús fenyő a betűszőnyeg-
fészke sok sok gyertyalángnak...

Béklyó hull, enged a zabla.
Kis versben is csillag gyűlhet:
háromszázhatvanöt napra
fényt küld szívünkből az ünnep.

Életjelek

Életjelt adunk magunkról
időnként, ünnepek jöttén:
Boldog karácsonyt s új évet
kívánunk egymást köszöntvén.

S íme, újra indul Jézus
jobbítani a világot-
legyen róla is életjel
köszöntőnk, hogy legyen áldott.

Nincsenek megjegyzések: