Íme a mi Jákob-létránk –
mind a hét unoka rajta.
Hét unoka – egész hangsor
a földtől az égnek ajzva.
… Nem álom ez! Áldott való,
s be jó nem pusztában zengnem,
de a gyermekség dús táján,
hogy az Úr lakik e helyen.
S vajon mi lesz a létrával?
Hova terjed vége-hossza?
– Csak reméljük, hogy a hangsor
szimfóniáit meghozza.
S közel a messzi változatok
hullámozzák mélyen s fennen
– mint angyali himnusz-foszlányt –,
hogy az Úr lakott e helyen.
És az Úr, ki hajlékunk volt
Hóreb s Golgoták előtte,
a termőre fogott Bolygón
velünk marad mindörökre.
Felújul az angyal-himnusz
Betlehemek hívó fényén,
s múlton-jövőn – kötőjelként –
a menny-kapu ível békén. (1984.)
A hét unoka (jobbról balra): László Dániel (1967), Jakabházi Annamária (1971), László István-Lehel (1971), Jakabházi Réka (1973), Nagy Zsuzsánna (1975), Nagy István-Lehel (1976) és Jakabházi Béla-Botond (1979).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése