2008. január 12., szombat

Vallásszabadság

Ma 440 éve 1568-ban a tordai országgyűlésen Európában elsőként hirdetett ék ki a vallásszabadságot: „Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse [...], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől [...], mert a hit Istennek ajándéka...”

Erre az alkalomra íródott a vers:

Szabadság, türelem,

vezessen e kettő.

Hit dolgában minden

kényszer kerülendő.


Miről meggyőződtem,

higgyem, valljam bátran,

s erre jogosuljon

minden embertársam.


Mert most négyszáznegyven éve

- bár túl jóval a szent éjen –

ím Betlehem békessége

ragyog az Országgyűlésen.


Törődő pásztorok híven,

s meg nem futó bölcsek látják,

hogy szabadság és türelem

tartja össze az Úr nyáját.


(Mert kezdő fok önzés dolga,

majd versengés állít szembe,

de kicsinként tudatosodva

összefog a fejlett eszme.)


Karácsony mély SZERETETBEN

ring, s REMÉNYSÉGBEN az Újév,

és mint HITBEN fennkölt szellem

fogad most a „Janua-rév”.


Dávid Ferenc új világot

vall, s hirdet ünnepeinkkel,

s a mindenség lelke áldott

életre hív – induljunk el!


S így eszme-háromságunkból

nem hiányzik már a HIT sem,

hogy tisztultan vallhassuk jól,

mit is jelent: Egy az Isten.


A hitszabadság élő juss

szerte mindenek üdvére:

alkalmazott angyal-himnusz,

a kerek Föld dicsősége.


Nem volt elég megszületni:

érett s élő megváltó kell,

útra kelni s egybeforrni

az egész emberiséggel.


Hősi lelkek kohóján át

jutni el a biztos célig,

s meghaladni a legendát:

elvezet a józan, mély hit.


Elég most, kedves Barátom,

jut még idő sok mindenre –

év – s évekre Isten áldjon

HIT – REMÉNY S SZERETETRE !!!


Nincsenek megjegyzések: